Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Severn völgyében (1)

 

Montgomery walesi grófságban, hol egykor véreskezű Edward király 500 walesi bárdot küldött lángsírba, a Plynlimmon hegység keleti lejtőjén ásott utat magának a szigetország legnagyobb folyója, a Severn. Wales és Anglia hegy-völgyes vidékén kígyózik 354 km hosszan, hogy szélesre tátott szájjal habzsolja az ölelő Kelta tenger hullámait.
Vizével a dagály játszadozik, hisz naponta kétszer is 15 méter magasra duzzasztva szorítja vissza a medrébe – de apálykor ellentétes irányban hömpölyögeti hatalmas tömegét a torkolatban.
A világ legnagyobb árapály-erőművének megépítését tervezték itt már a II. világháború idején is, mellyel Nagy-Britannia olyan széndioxid-mentes áramforráshoz jutna, amely a szigetország energiaszükségletének öt százalékát fedezné.
-----
 Luna, a 9 éves méltóságteljes testtartású fekete agár, Mac, a „restfülű öreg hölgy”, és a másfél éves Hugi fekete-fehér egérhajkurászok, egytől-egyig családtagok. Könnyen barátkozom, különösen Hold-őkirálynéságával, kinek hangját csak álmatag horkolászásakor hallani. Míg a Severn völgyében vonatozunk, ők vigyáznak a házra.
 
Bridgnorth antik városkáig autóztunk. Bármikor kinéztem, agyam magyarra fordított mindent, mit a szemem felölelhetett A Varga-hegyet láttam csodás fáival, bokros ösvényeivel, színes virágcsokraival, mik óriásit nyújtóztak, hogy elég fényt lopjanak az élethez.
16 mérföldnyi nyomtávon tovalöködöncöztünk Bridgnorth-Hampton Loade-Highly-Arley-Bewdley-Kidderminster állomások felé a Severn-Völgyi Vasúttársaság mintegy 200 lelkes önkéntesének köszönhetően, kik a pályák és járművek karbantartását, javításokat, újrafestést, az állomások felújítását, viaduktok, hidak újjáépítését, a vonatok működését külön fizetség nélkül vállalják. A 30-as évei közepén járó gőzmozdonyvezető buzgón lapátolta a szenet, hogy a szerelvény lelkét éberen tartsa, míg jegykalauzunk friss-fürgén lépdelt, kemény papírjegyünket lyukasztotta és kérdőívet nyújtott át kitöltésre.
A múltidéző szerelvény a folyó útját követte és vég nélkül mesélt.
„- Nézd, mennyi kocsim, és mind-mind más évek keze nyomát viseli! Hitted volna, hogy van itt 1945-ből való? … és mit szólsz ehhez, ez itt egy 1950-es évjárat! Látod, a legifjabb 1967 csitrije! Gyere, ülj csak le, huppanj, süppedj a kényelmes ülőpáholyokba! No, hogy tetszik?
A lámpák most neked villannak fel egy percre, a pici asztalka középen arra vár, hogy végigsimítsd rajta az ujjaidat, s míg ezt teszed, belebújhatsz a régi filmek hőseinek bőrébe.”
 
Az ablakon kihajolva úgy éreztem, az ezerhelynyi érintetlenség mind az enyém lehet. A töltések alját hosszan beborító páfrányszerű gyomnövényt emberi kéz tudj’ Isten, mikor érintette.
Minden egyes állomás látványát élveztem. A valóság és a digitális kép összevág, meseszerűen élénk, idilli, varázsos, alig hihető, pedig igaz. A színek tobzódnak, simogatják az ember tekintetét. A mini peronokon a múltidéző alumínium tejeskannák, a háromkerekű kocsikon egykori bőröndök sorakoztak. Apró kerítés ölelésében csöppnyi faasztalok és lócák, hogy a szabadban is kényelmesen várakozhasson az utazásra vágyó.
 
Bewdley kisvárosig utazunk, mit a folyó szelíd surranással oszt ketté. Vízét iszapja festi mélysötétre, úgy tűnik, mintha örökre haragudna. Partján feltűrt nadrággal néhány vérbeli horgász ácsingózott és várt Fortuna halaira.
 
http://www.youtube.com/watch?v=LaV3q2z-u-o
 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Június / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 29286
Hónap: 1037
Nap: 29